Bevallom így utólag belegondolva nagyon bután csináltuk az utolsó pár napot.

Eredetileg azt terveztük, hogy június 30-án kiköltözünk a lakásból anyuékhoz. Mikor felmondtuk a lakásbérletet, akkor a tulaj mondta, hogy nyugodtan maradhatunk ameddig akarunk (persze a 11-i induláshoz képest), az a pár nap már nem számít. Mi kapva kaptunk ezen az alkalmon, ennél több idő lesz pakolni, plusz anyuékat sem "kínozzuk" másfél hétig, csak négy napig. Pedig menni kellett volna 30-án. Így a költözés hetedikére esett, mi addig pakoltunk, szanáltunk, irgalmatlan mennyiségű cuccot dobozoltunk be, ajándékoztunk el, dobtunk ki. Hetedikén jöttek délután a "Dagadték", le- és elcuccoltak anyuékhoz mindent. Én aznap este még Budapest Bár koncertre mentem K-val, nagyon-nagyon jó volt, csak sajnos hulla fáradt voltam. 

Másnap még visszamentünk a lakásba a maradék "apróságokat" összepakolni, kitakarítani. Azt reméltük, hogy délre ott vagyunk, hatra simán végzünk. Aha. Ahogy mi elképzeltük. Leszámítva, hogy valamikor késő délután kizártuk magunkat a lakásból és ez is némi időveszteség volt, este fél tízre végeztünk. Hulla fáradtan beestünk anyuékhoz, ahol még mindig óriási kupi volt, szegények ki sem látszottak a dobozokból-szatyrokból. Tiszta kolesz fíling volt, a srácok a nappaliban a sarokgarnitúrán aludtak, mi meg a földre letett matracainkon. De jó volt :)

Szombaton délelőtt fodrász, majd kis pakolás, délután randi S-val és Cs-val, még utoljára sütiztünk-fagyiztunk velük egy jót :)

Haza, pakolás, szegény apu ment éjszakára dolgozni ráadásul. Vasárnap délelőtt elmentünk még a papát meglátogatni, A hazavitte hozzájuk, így nem az otthonba kellett menni a srácokkal. Másfél óra után irány haza, anyu főzött nekünk finomat, még egy jó kis húsleves, rántott hús és zöldségek stb. G hozott fagyit, de végül azt elfelejtettük. Viszont dinnyét ettünk, azt még muszáj volt indulás előtt. Vasárnap délután - éljen a vasárnapi nyitvatartás :P - G még elszaladt gyógyszertárba, és K IronLady-s úszósapkájáért, és úszódresszéért, ami épp utolsó pillanatra meg is érkezett. Na meg egy új bőröndért. Úgy ítéltük meg ugyanis, hogy az ötödik bőröndünk önsúlya nagyon nagy, ezért vettünk egy sokkal könnyebbet. Pakoltunk anyuval otthon, még kiszedtem jópár cuccot, ami nem fért be a bőröndökbe sajnos.

Hétfőn még várt ránk egy ügyintézés az okmányirodában, kijelentkezés a lakásból. Na ez egy vicces dolog, hogy nem szabadulsz ám olyan könnyen. Elmész? Jó, de adj meg egy címet. De hát még nincs címünk. Nem baj akkor is, mert különben nem jelentkezhetsz ki. Oké, majd ezután kiállítanak egy üres lakcímkártyát, amin rajta van, hogy "külföldi cím". Hihetetlen. Apuval gyorsan be a bankba, haza, ő lefeküdt aludni, mert éjszaka dolgozott, és jöttek ki a reptérre velünk.

Fél egyre jött a busz, előtte megjött mindenki, J videózott mindent, K segített, mi meg rohangáltunk, mint a vízipókok. Majd be a buszba végre, irány a reptér. Fóliázás előtt lemértük az összes bőröndöt, az öt bőrönd 120,1 kg volt, így pontosan belefértünk a fejenkénti 30 kg-ba :D Nagyon profin pakoltunk végül :)

Némi ácsorgás, beszélgetés, iszogatás után anyuék meglepték a srácokat egy kis búcsúajándékkal, aminek nagyon örültek a kisbüdösök :) <3

Búcsúzkodás a terminálon - naná, hogy sírtunk anyuval -, majd irány befelé. Nem volt könnyű átjutni az ellenőrzésen ennyi cuccal - két hátizsák, egy kis bőrönd, egy táska, és négy dzseki volt nálunk -, de csak sikerült. A sok BalatonSoundról hazatérő miatt fullon volt az étteremrész, de azért sikerült ebédelni, mosdózni, pirospaprikát venni - magyar ember enélkül sehová sem megy :D -, majd mentünk beszállni.

Az utazásról egy másik posztban írok majd :)

M